JAPÁN TÖRTÉNELME:

Japán Földrajzilag

Japán (japánul: 日本, átírással: Nippon vagy Nihon, hivatalosan: 日本国, átírással: Nippon-koku vagy Nihon-koku) szigetország Kelet-Ázsiában. Nyugaton a Japán-tenger, északon az Ohotszki-tenger, keleten a Csendes-óceán és délen a Kelet-kínai-tenger mossa partjait. A 6852 szigetéből a négy legnagyobb Hokkaidó, Honsú, Kjúsú és Sikoku, ezeket nevezik főszigeteknek. A nagy múltra visszatekintő Japán ma a második legnagyobb gazdasági hatalom az Amerikai Egyesült Államok után, a Föld leggazdagabb országainak egyike, számos nemzetközi szervezet tagja. Fővárosa és legnagyobb városa Tokió, a világ legnépesebb várostömörülése. A fővároson kívül még 11 milliós nagyváros található Japánban.

Történelme

Japán történelmére a hosszú, elszigetelt időszakok a jellemzőek, megtűzdelve a környező világ jó néhány radikális, néha forradalmi változást hozó külső behatásával. A szigetország történelme a következő négy fő korszakra osztható fel

Japán írott történelme a kínai szövegekben megjelenő rövid utalásokkal kezdődik az i. sz. 1. században. Régészeti kutatások szerint azonban a Japán szigetvilágban már a paleolitikus korban is éltek emberek. Időszámításunk előtt 12 000 évvel az utolsó jégkorszakot követően a japán szigetvilág gazdag ökoszisztémája elősegítette az emberi fejlődést, létrehozván az első agyagművességet a Dzsómon-korszak idején. A Dzsómon-kultúra népét tekinthetjük az emberi történelem első ismert civilizációja létrehozójának!

A régészeti feltárások azt bizonyítják, hogy a Japán szigetvilág első lakói, közöttük feltehetően a mai ainuk ősei Észak-Ázsiából és Kelet-Ázsiából az akkor még létező földhidakon keresztül érkeztek erre a területre kb. 35 000 évvel ezelőtt. Más kutatások viszont arra utalnak, hogy néhány népcsoport hajóval is jött erre a vidékre Délkelet-Ázsiából, a csendes-óceáni nagy vándorlási időszakban. Az is lehetséges, hogy a japán szigetvilág abban a korban nem volt olyan elszigetelt, mint később.

Az őslakóknak tartott ainuk párezres maradékcsoportja ma már csak idegenforgalmi látványosság. Az ainuk harcias halász-vadász népe egykor még a mai Osakán is túlterjedő hatalmas területet népesített be, de napjainkra már visszahúzódtak Hokkaidónak, az északi főszigetnek zártabb vidékeire.

Jōmon jidai-縄文時代-Joumon Korszak

A Dzsómon-korszak (縄文時代 Jōmon-jidai) az i. e. 14. évezredtől az i. e. 3. század elejéig tartott. A korszak első megtalált leletei az i. e. 14. évezredből származnak. A feltárt települések a félig letelepedett mezolitikus - vagy egyes vélemények szerint neolitikus - életforma jellegzetességeit viselik.

Vitatott régészeti kutatások szerint a Dzsómon-korszak emberei készítették a világ első agyagedényeit, amelyek az i. e. 11. évezredhez köthetők. A Dzsómon-korszak emberei agyagfigurákat és agyagedényeket készítettek, melyet fonott és fonatlan zsinórokkal és pálcikákkal díszítettek egyre kifinomultabb technikákkal. Az ugyancsak erre a korszakra datálható kőszerszámok a világ legelső csiszolt kőeszközei.

Yayoi jidai-弥生時代-Yayoi Korszak

A Yayoi-korszak (弥生時代, Yayoi jidai) az i. e. 3. századtól (ez a dátum vitatott) az i. sz. 3. századig tartott. Elnevezését Tokió egy bizonyos részéről kapta, ahol a kor első felismerhető leleteit fedezték fel. Az ázsiai Korea területéről beszivárgó rizsművelési és öntözési technikáknak köszönhetően a társadalom mezőgazdálkodási szintre emelkedett. A törzsek több kisebb állammá strukturálódtak. A háborúk és a kialakuló szövetségek utat nyitottak a nagyobb és szervezettebb egységek kialakulása felé. A 3. századból származó kínai írásos emlékek említést tesznek Himiko királynőről, aki 30 kisebb államot egyesített a szigetvilágban.

Feudális Kor-Japán Középkor

Sógunátusok alakultak és a busidó – a japán lovag-ideál – vált uralkodóvá, valamint néhány új japán buddhista szektát alapítottak. Új kulturális hagyományok, mint például a tea-szertartás, a virágkötészet, a nó és a kabuki, mint tipikus japán színjátszási formák és az ukijo-e (fadúcos nyomtatás) fejlődtek ki és váltak népszerűvé a köznép körében is.

Edo Kor

Tartva a politikai beavatkozásoktól és vallási tanításoktól, a sógunátus 1612-ben betiltotta a keresztény vallást és 1614-ben bezárta a kapukat a külföldiek előtt, kivéve néhány holland és kínai kereskedőt. Az ő működésüket egy kis szigetre, a Nagaszaki mellett fekvő Desimára korlátozták.

A 18. század vége körül egyre erősödő nyomás nehezedett Japánra, hogy nyissa meg kikötőit a világ előtt. 1854. március 31-én Matthew Calbraith Perry amerikai sorhajókapitány az USA Haditengerészetének „fekete hajóival” belépett a Tokiói-öbölbe és rábírta a japánokat egy barátsági szerződés, a Kanagavai Egyezmény megkötésére az Amerikai Egyesült Államokkal. A Kanagavai Egyezmény megnyitotta Japán kapuit a nyugat számára.

A Meiji Restauráció

Ezen események hatásaként növekedett a feudális berendezkedésű állam szociális és politikai alapjaira nehezedő nyomás. 1867-ben a Tokugava-sógunátus összeomlott, és helyére a Meidzsi szövetségi kormány lépett 1868-ban. Japán megnyitotta kapuit a világ többi része előtt és megkezdte a nyugati kultúra adaptálását az ország gazdagítására és a katonai hatalom erősítésére folytatott iparosítással. A Meidzsi Birodalom idején néhány évtized alatt több változás történt a nyugati mintájú fejlődésben, mint azelőtt évszázadokon keresztül – kialakult egy modern nemzet modern iparral, modern politikai intézményekkel és modern társadalmi berendezkedéssel.

Forrás: WIKIPÉDIA