A japán nyelvet (nihongo, nippongo, 日本語) 126 millió ember beszéli anyanyelvként, ezzel a kilencedik legnagyobb beszélőközösségű nyelv a világon. E közösség legnagyobb része Japánban él. Egyetlen más országban sem beszélik első vagy második nyelvként. Standardizált változata (hjódzsungo) a tokiói dialektuson alapszik.
A japán nyelvben három írásrendszer van:
Használatos még a rómadzsi, ami a latin betűs írás neve. 1947-ben az USA megszállók nyomására az addigi 50 000 jelből álló jelrendszer helyett az alap jelkészlet számát 1850-re korlátozták, majd 1981-ben a listát 1945 tételre bővítették.
A kandzsival a szavak fogalmi részét, például a főneveket, az igetőt írjuk le, míg a hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, az idegen szavakat általában katakanával írjuk.
A következő táblázat bemutatja a japán nyelv alapvető szótagjait. A táblázatot úgy kell használni, hogy a bal oldali mássalhangzó után kiejtjük a felül lévő magánhangzót.
Van néhány kivétel a hiragana, ill. a katakana olvasásában:
-
Az sz-sor minden szótagja sz-szel kezdődik, kivéve し/シ, amely sinek ejtendő; hasonlóan a z-sor, melyben minden dz-vel, kivéve a じ/ジ, mely dzsinek ejtendő.
-
A t-sor kiejtése: ta csi cu te to. A d-sor hasonlóan: da dzsi dzu de do.
-
A ふ/フ mássalhangzója valójában egy f-szerű hang, amit nem a fogakkal, hanem az ajkakkal képzünk.
Kiejtési és egyéb tudnivalók:
-
ん/ン – önálló szótagot képző n hang.
-
A v-sor mássalhangzója az angol w-hez hasonlít; hasonlóan a ふ/フ f-szerű hangjához, ez sem v, hanem a fogak helyett az ajkakkal képzett hang. A を/ヲ hangot sokszor csak simán o-nak ejtik, ám ettől még nem ugyanaz a szerepe a két hangnak.
-
Az あ/ア egy a magyar á-hoz hasonló hang, viszont annyira nem nyílt, és rövid.
-
Az i, e és o hangok olyanok, mint a magyarban.
-
Az う/ウ ajakkerekítés nélküli u hang, kiejtése ü-szerű.
A japán szavak magyar átírása az angolban használt Hepburn-átíráson alapul, de azzal nem azonos (az angol és a magyar nyelv különbségei miatt):
Hepburn |
magyar |
ts |
c |
ch |
cs |
z |
dz |
j |
dzs |
y |
j |
sh |
s |
s |
sz |
w |
v |
ō ē ū
(néha jelöletlen) |
ó é ú |
Példák:
Japán |
Hepburn |
magyar |
ローマ字 |
rōmaji |
rómadzsi |
漢字 |
kanji |
kandzsi |
黒澤 |
Kurosawa |
Kuroszava |
小林 研一郎 |
Ken-Ichirō Kobayashi |
Kobajasi Kenicsiró |
Néhány szót nem szabályszerű, hanem hagyományos alakjában írunk át:
gésa (szabály szerint geisa), Tokió (eredetileg Tókjó), Kiotó (eredetileg Kjóto), Oszaka (eredetileg Ószaka) stb.
Magánhangzók |
Lágyítás |
あ a |
い i |
う u |
え e |
お o |
ja |
ju |
jo |
か ka |
き ki |
く ku |
け ke |
こ ko |
きゃ kja |
きゅ kju |
きょ kjo |
さ sza |
し si |
す szu |
せ sze |
そ szo |
しゃ sa |
しゅ su |
しょ so |
た ta |
ち csi |
つ cu |
て te |
と to |
ちゃ csa |
ちゅ csu |
ちょ cso |
な na |
に ni |
ぬ nu |
ね ne |
の no |
にゃ nya |
にゅ nyu |
にょ nyo |
は ha |
ひ hi |
ふ fu |
へ he |
ほ ho |
ひゃ hja |
ひゅ hju |
ひょ hjo |
ま ma |
み mi |
む mu |
め me |
も mo |
みゃ mja |
みゅ mju |
みょ mjo |
や ja |
|
ゆ ju |
|
よ jo |
|
ら ra |
り ri |
る ru |
れ re |
ろ ro |
りゃ rja |
りゅ rju |
りょ rjo |
わ wa |
ゐ wi |
|
ゑ we |
を o/wo |
|
|
ん n |
|
が ga |
ぎ gi |
ぐ gu |
げ ge |
ご go |
ぎゃ gja |
ぎゅ gju |
ぎょ gjo |
ざ dza |
じ dzsi |
ず dzu |
ぜ dze |
ぞ dzo |
じゃ dzsa |
じゅ dzsu |
じょ dzso |
だ da |
ぢ (dzsi) |
づ (dzu) |
で de |
ど do |
ぢゃ (dzsa) |
ぢゅ (dzsu) |
ぢょ (dzso) |
ば ba |
び bi |
ぶ bu |
べ be |
ぼ bo |
びゃ bja |
びゅ bju |
びょ bjo |
ぱ pa |
ぴ pi |
ぷ pu |
ぺ pe |
ぽ po |
ぴゃ pja |
ぴゅ pju |
ぴょ pjo |
Főbb jelek:
。 kicsi, karika alakú mondatvégi írásjel, használatában megfelel a magyar pontnak;
、 vessző, használata a magyaréhoz hasonló, bár szabadabb helyesírási szabályok alapján. Jobb-alsó irányban kiszélesedő, könnycsepp alakú jel;
・ a sorok szélességének/magasságának közepén (az írás irányától függően) levő pontot az idegen nyelvű szavak elválasztására használják, például: レオナルド・ダ・ヴィンチ reonarudo da vinci (Leonardo da Vinci);
「 」 『 』 idézőjelek, használata a magyaréhoz hasonló;
más latin karaktereket, így a kérdőjelet (?) és felkiáltójelet (!) is a magyarhoz hasonló módon használják. Olykor – az angol nyelv hatása miatt – az általunk is használt pont és vessző jeleket használják.
"Nyelvtan"
A főneveknek nincs ragozásuk, az esetviszonyokat a főnévi csoportok után álló partikulák jelzik: wa- – topik jelölő, ga- – (nem topik) alany jelölője, o- – tárgyjelölő, ni- – mindenféle helyviszony jelölője, no- – mindenféle jelzői viszony jelölője (beleértve a vonatkozó mellékmondatot is), de instrumentális-partikula stb. Többes szám nincs, ha ez nem derül ki a mondatból, akkor megduplázzák a főnevet: Ott hegy-hegy van = ott hegyek vannak.
A személyes névmások gyakran kiesnek, ha referenciájuk a kontextusból kiderül. Az első személyben az udvariasság foka szerint többféle alak közül választ a beszélő, második személyben gyakran ugyancsak udvarias formula helyettesíti a névmást (például megszólított neve, tiszteleti -san/-sama / -szan/-szama szócskával toldva).
A számneveknek 1-10-ig 2 sorozata létezik, az eredeti japán (J) és a kínai (K) eredetű:
A japánban az igék nem vesznek fel személyragokat, viszont igeidő és mód tekintetében van igeragozás. Nincs főnévi igenév. Az igék formái a mondatban a különféle udvariassági fokot fejezik ki, pl: csináld meg- légyszíves csináld meg- tisztelettel kérlek, hogy csináld meg stb…)
Nincs magánhangzóharmónia.
A magyarral azonos a nevek használata (vezetéknév, keresztnév), a dátum és cím használata, a birtokos eset használata (először jön a birtokos, utána a birtok, például a ház ajtaja). A címeket is hasonló módon írják (nagyobb egységtől a kisebb felé haladva): város, városrész, háztömb stb.
Forrás:Wikipédia
|